és amikre a figyelem tanított meg.
- A figyelem luxuscikk.
Azt vettem észre, hogy mennyire nehezemre esik nem nézni a telefonomat, még akkor is, ha épp egy naplementét nézhetnék. Azaz: ha nem én szabályozom, mire figyelek, valaki más fogja megtenni helyettem – algoritmus, ügyfél, belső elvárás. - A legjobb pitch néha visszafogott.
Egy nyugodt délutánon csak ültem, néztem az embereket, és rájöttem, hogy az, aki nem akar feltűnni mindenáron, néha sokkal jobban megragadja a figyelmemet. - Nem haladok valamerre – hanem építek valamit. Magamat és a cégemet.
Úgy érzem, hogy nem csak „haladok egy úton”, hanem építek egy márkát – saját magamat is beleértve. - Az aktualitás nem (mindig) érv.
Az ügynökségben újra és újra visszatérünk erre: csak azért, mert valami aktuális, nem biztos, hogy fontos is. A figyelem nem rövidtávú trükk, hanem hosszútávú pozícióharc. - A jó kérdés többet ér, mint egy tökéletes válasz.
A legtöbb karrierdöntésemet nem konkrét válaszok vitték előre, hanem egy-egy radikálisan őszinte kérdés.
