Életem akkor változott meg végérvényesen és kebelezett be az információk világa, amikor gimnazistaként megjelent az első írásom a Nemzeti Sportban. Nagyon menőnek éreztem magam, ugyanakkor azt is megtanultam, mekkora felelőssége van annak, aki nyomtatásban kiküldi a sorait a nagyvilágba. Újságíróként sem vezetett soha más elv: mindig a korrekt, hiteles és több forrásból ellenőrzött információkban hittem. Épp ez az, amely adott egy alapot ahhoz, hogy ma már, „átállva a másik”, de közel sem sötét oldalra, a PR világában is abban higgyek, hogy „az igaz történet a legjobb történet”. Talán ezért is vertem horgonyt egy olyan ügynökségnél, amelynek alapítása óta ez a hitvallása.

Információk útvesztőjében

Azt gondolhatnánk, nekem biztosan könnyű tájékozódni és megtalálni minden helyzetben, hogy egy írásnak hihetek-e, vagy sem. Hiszen egykori újságíróként és kereskedelmi televízió sajtóosztályát is megjárt PR-osként pontosan tudom, honnan szerezhetem be a „tuti infókat” és kinek hihetem el. Bevallom, előfordul, hogy én is elbizonytalanodom és keresem azokat a kapaszkodókat, amelyek alapján elhihetek egy hírt. Az elmúlt években egyébként is nehéz volt megállapítani, kinek higgyek politikai, gazdasági és egészségügyi kérdésekben és hol találhatom meg azokat az információkat, amelyek alapján a számomra legjobb döntést hozhatom meg. Mára megtanultam, sok kérdésben sajnos nincs kimondható adekvát igazság és csak az idő árulja el, kinél volt a bölcsek köve. Közben pedig sokszor eszembe jut, a szerteágazó választék mennyire megnehezíti az életünket, milyen nehéz a nagy választékból éppen annyira időt fordítani, amennyit a tájékozottság megkövetel, de még nem szippant be.

De honnan tájékozódik az átlag?

Emlékszem, 2001-ben döbbenten hallgattam a vezetői vizsgám közben a rádióban Jimmy halálát (az oktatóm és a vizsgabiztost jobban lekötötte a hír, mint az én helytállásom), majd megkövülten néztem a televízióban a New York-i ikertornyok összeomlását; máskor izgatottan vásároltam meg a magyar vagy az olasz sportújságot, ha exkluzív információkra vágytam a kedvenc sportolókról. Így múlik el a világ dicsősége – mondhatnánk, hiszen ma már gyakran a social mediaból, vagy egy hírportálról értesülök egy-egy fontos hírről a nagyvilágból. De vajon mennyire tartozom a nagy átlaghoz? Ma már mindenki az internetről tájékozódik?

Az Ipsos egy 27 országban elvégzett nemzetközi kutatásából kiderült, hogy még mindig a televízió az első számú hírforrás világszinten, a második helyen azonban a közösségi média áll a rádió és az online felületek előtt. Mindez nem meglepő, hiszen még mindig a televízió a legolcsóbb és a legnagyobb tömegek számára elérhető szórakoztató lehetőség – mindez magyarázat sok olyan műsorra, amely valljuk be, nem ígér és nyújt többet, mint gondolkodás nélküli perceket.

Bár sokan évek óta temetik a print médiát, magam el sem tudom képzelni, hogy amikor bekapcsolom a biztonsági övet a repülőn, vagy nap végén elnyúlva a kanapén, ne egy könyvet, vagy színes magazint kezdjek el olvasni. Közben pedig a kutatásból kiderült az is, Magyarország világelső a napi rendszerességű híroldalak látogatásában.

OK, de akkor mi alapján higgyek vagy ne higgyek a híreknek?

Ami engem illet, soha nem fogok lemondani a sajtó és a televízió adta információs lehetőségekről, de nyitott vagyok más felületekre is. Nincsen tabu számomra, hiszek a sokszínűségben és a többféle perspektívát bemutató látásmódokban. Információgyűjtésben vannak azonban olyan szempontjaim, amelyeket figyelembe veszek, ha tájékozódni szeretnék a napi kávém, vagy a desszertem közben: 

Tudatosság

Bár a szakmám megköveteli a tájékozottságot, tudatosan szabályozom, mennyi időt fordítok hírolvasásra. A túl sok hír aggasztó is lehet és bizonyos élethelyzetekben nem segít a mentális állapotnak.

Sokszínűség

Többféle profilú, célcsoportú és politikai elköteleződésű hírportált, a magyar mellett az olasz és az angol nyelvű sajtót is segítségül hívom. Ha egy speciális témában szeretnék tájékozott lenni, akkor tematikus oldalakra megyek fel. Egészségügyi témákban például olyan cikkeknek hiszek, amelyekben megszólal egy szakértő, és akit megtalálok utána az interneten is. Híradásokat is szeretek több nyelven nézni, ha erre van elegendő időm.

Hitelesség

Vannak olyan oldalak/újságok/televíziók, amelyek hosszú évek, évtizedek alatt már bizonyították hitelességüket, illetve rendszeresen élen végeznek független szervezetek elemzéseiben. Ez mindig jó iránymutatást ad a tényszerűség kontra alternatív valóság közti világok terén.

A magam igazságának kialakítása

És ha már tájékozódtam több oldalról, utána olvastam tanulmányoknak, szakértők elemzéseinek, akkor kialakítok egy véleményt arról, hogy mit gondolok az adott helyzetről. És mindig meghagyom a kételkedés jogát.

Hogy ez másnál, hogyan működik? Tartok tőle, ez nem mindenki esetében ennyire tudatos. A magyar hírfogyasztók több mint fele a közösségi médiában követi a híreket és anélkül továbbítja sokszor azokat, hogy leellenőrizné a forrást. Tízből hatan valójában el sem olvassák a hírt, csak annak a címét.

A Morphonál abban hiszünk, hogy csak a sokszínű tájékozódás és edukatív tájékoztatás vihet abba az irányba, amely egy hiteles, megbízható hírvilág felé visz. Az egyén felelősségére hatni tudunk, de a végső döntést úgyis mindig ő hozza meg.