Mindenkinek másképp esik jól a munka. Ki hangos zene mellett, ki szűkebb, ki nyüzsgőbb irodai környezetben hatékony, ki inkább otthon. Én az utóbbi vagyok. Hosszú évek óta dolgozom külsős újságíróként, illetve kommunikációs szakértőként a Morphónak. Sajtóközleményeket, szakmai cikkeket és különféle háttéranyagokat készítek, elsősorban vállalati informatikai témákban, de néha elvándorolok a consumer tech és a lifestyle területekre is. Mindezt a saját otthoni irodámból, ami számomra sokkal inspirálóbb és nyugodtabb környezet, mint egy nyüzsgő iroda.

Rengeteget lehet olvasni mostanában a különböző generációk közti munkahelyi különbségekről. Természetesen a Morphóban is érezhetők ilyenek, de én korántsem látom olyan kiélezettnek a helyzetet, mint néhány cikkíró. Lehet, hogy ez részben annak is köszönhető, hogy – mint nemrég megtudtam – a xenial generáció tagja vagyok, vagyis át tudom érezni az X-esek és az YZ-sek hozzáállását és problémáit is.

A technológiai fejlődés felől csak egy dologban lehetünk biztosak, mégpedig abban, hogy nem tudjuk megállítani. A döntés azonban a miénk, hogy ellenségként tekintünk-e a technológia fejlődésére, vagy partnerként kezeljük azt. Más szóval, megkíséreljük-e távol tartani a szakmánktól és a munkánktól, vagy éppen azon dolgozunk, hogy szerves részévé tegyük?