A chatbotok elveszik a szövegírók munkáját?
Az ipari forradalom óta időről időre visszatérő kérdés, hogy elveszik-e az emberek munkáját a gépek. Szövegíróként engem mostanában ért utol egy ilyen felvetés, amióta a csapból is a ChatGPT folyik, amelyet most már a nagyközönség is használhat. Vajon néhány éven belül új szakmát kell keresnem, mert egy mesterséges intelligencia (MI) írja vagy lektorálja helyettem a sajtóközleményeket, szakmai cikkeket, blogbejegyzéseket és közösségimédia-posztokat? Az eddigi tapasztalataim alapján úgy érzem, egyelőre nem konkurenciaként kell tekintenem a technológiára, inkább lehetőségként és támogatóként segíti a munkámat, amivel kicsit óvatosan kell majd bánni.
Legyünk reálisak!
A digitális az új normális, ami a Morpho életében is nagy változásokat hozott már. Régóta fektetünk hangsúlyt a fejlődésre, aminek egyik legfontosabb területe a social. Ehhez pedig hozzátartozik, hogy mindig up-to-date-ek legyünk a trendekben is.
Komfortzónán túl, a mindenen innen
„A komfortzónám olyan, mint egy kis buborék körülöttem, amit különböző irányokba toltam, és egyre nagyobbra és nagyobbra tágítottam, amíg a teljesen őrültnek tűnő célok is, végül a lehetséges tartományába kerültek.” (Alex Honnold)
Honnan tájékozódom - és kinek hiszek?
Szerencsés vagyok, mert nagyon hamar, alig 14 évesen eldöntöttem, hogy a médiában és írással szeretnék foglalkozni. Akkoriban még nem volt internet, az információszerzés is sokkal kevesebb csatornán keresztül történt. Volt a televízió, a rádió és a nagy beszélgetések. Még mobiltelefon sem volt, így a közeli játszótéren találkozva, vagy a családi összejöveteleken szereztem információkat.
Változás.Alkalmazkodás.Empátia.
Az egyetlen állandó a változás maga. Egészen különböző apropóból vetítettük ki ezt a Hérakleitosztól származó idézetet idén már többször is az ügyfeleinknek a megbeszéléseinken. Több ezer éves gondolat, mégsem lehetne ennél aktuálisabb.
Hogyan ne válj macskává online meeting közben
Nemrégiben viharként söpört végig az Interneten az a videó, amelyben egy pórul járt amerikai ügyvéd kétségbeesetten bizonygatja, hogy ő bizony nem egy macska, miközben a képernyőn egy kiscica tolmácsolja szavait. Közel egy éve már, hogy zömében az online térben zajlanak az üzleti megbeszélések is, de vajon tisztában vagyunk azzal, hogy mit illik, s mit nem ilyenkor? Nem árt felfrissíteni tudásunk, hogy ne keveredjünk kínos szituációkba!
Miért bukik meg a szervezeti változást érintő projektek több mint 70%-a?
Döbbenetesen gyorsan és szinte kiszámíthatatlanul változik a világunk, a változásmenedzsment és a hatékony belső kommunikáció pedig mára a vállalatok sikerének kulcspontjává vált. Piaci előnyt jelent, ha elsőként tudunk reagálni a technológiai újításokra vagy a vállalkozói környezet megváltozására (például egy világjárvány kitörése), működésünket pedig folyamatosan alakítani és optimalizálni tudjuk a hatékonyság és profit érdekében. Akkor vajon mégis hogyan történhet meg az, hogy a szervezeti változást érintő projektek több mint 70%-a megbukik? Nos, nagyrészt a nem megfelelő kommunikáció, vagy éppenséggel a kommunikáció hiánya miatt.
A kevesebb több meséje
Bölcsész vagyok és vállalom. Viszont amikor sajtóközleményt írok, akkor el kell felednem a barokkos körmondatokat, le kell nyesnem a felesleges sallangokat, de még a jelzők halmozásától is igyekszem eltekinteni. A jó közlemény esetében a karakterszám bizony nem számít bele a jegybe. Röviden és tömören kell átadnunk ügyfeleink üzeneteit. Hogy ez könnyen hangzik?
Egy extrovertált open office-párti a kényszer-home office-ban
Végtelen sokadik hete, hogy Morphós szinten otthoni irodáinkba költöztünk. Ha teljes vállalati szinten értékeljük az önkéntes karantént, akkor az átállás egyöntetűen sikeresnek tekinthető: adottak az informatikai, technikai követelmények és a csapatok együttműködése, folyamatos és igazából zökkenőmentes a feladatok ellátása. Ami a szociális életet és a vállalati kultúrát érinti, a cég ebben a tekintetben is erőn felül próbálja megtalálni az alternatívákat és biztosítani a lehetőségeket a közös időtöltésre, konyhai csevegésre, délutáni közösségépítésre – virtuálisan. De hogy érzi magát az extra-extrovertált az iroda nélkül? Személyes élmények következnek.
Vissza a jövőbe
Pörögnek a hetek, egyik a másik után. Megszoktuk, hogy itthon dolgozunk és közben dehogyis szoktuk meg. Megszoktuk, hogy nem megyünk sehova, ha mégis, az már nem olyan, mint volt, és közben vágyunk vissza a régi életünkbe. Megszoktuk a maszkot, amit nem lehet megszokni. Megszoktuk, hogy ez egy most, és reméljük, hogy a jövő más lesz. De milyen?
Kényszer vagy a siker titka? Rákapcsolt a digitális transzformáció a kkv-knál is
Számos elemzés, cikk, meetup szólt az elmúlt időszakban arról, hogy a digitális technológiák hogyan alakítják át az életünket: ahogy dolgozunk, tanulunk, egymással kommunikálunk – és hogy mi akadályozza mindezt. Az egész világot felforgató járványhelyzet szinte percek alatt törte át a legnagyobb gátakat (infrastrukturális elégtelenséget, tudáshiányt és az abból eredő bizalmatlanságot) és nyitott utat az új technológiák előtt.
Hogyan kössünk barátságot a multitaskinggal?
Hányszor hallottam gyerekkoromban, hogy „egyszerre csak egy dolgot csinálj”... Ehhez képest projektmenedzserként általános, hogy benne vagyok valamiben, de közben csörög a telefon egy másik projekt kapcsán, kérdéssel jön a social media manager, majd a produkciós, és kapok 25 levelet 5 perc alatt, amiben 10 SOS feladat van. Sajnos a multitasking mindennapos, és roppant gyorsan kell váltani a projektek, sokszor ügyfelek között is. Ahhoz, hogy ez ne egy folyamatos stressz legyen, célszerű rendszerben gondolkodni, és bizonyos praktikákat tudatosan alkalmazni.