Az ipari forradalom óta időről időre visszatérő kérdés, hogy elveszik-e az emberek munkáját a gépek. Szövegíróként engem mostanában ért utol egy ilyen felvetés, amióta a csapból is a ChatGPT folyik, amelyet most már a nagyközönség is használhat. Vajon néhány éven belül új szakmát kell keresnem, mert egy mesterséges intelligencia (MI) írja vagy lektorálja helyettem a sajtóközleményeket, szakmai cikkeket, blogbejegyzéseket és közösségimédia-posztokat? Az eddigi tapasztalataim alapján úgy érzem, egyelőre nem konkurenciaként kell tekintenem a technológiára, inkább lehetőségként és támogatóként segíti a munkámat, amivel kicsit óvatosan kell majd bánni.

A digitális az új normális, ami a Morpho életében is nagy változásokat hozott már. Régóta fektetünk hangsúlyt a fejlődésre, aminek egyik legfontosabb területe a social. Ehhez pedig hozzátartozik, hogy mindig up-to-date-ek legyünk a trendekben is.

„A komfortzónám olyan, mint egy kis buborék körülöttem, amit különböző irányokba toltam, és egyre nagyobbra és nagyobbra tágítottam, amíg a teljesen őrültnek tűnő célok is, végül a lehetséges tartományába kerültek.” (Alex Honnold)

Szerencsés vagyok, mert nagyon hamar, alig 14 évesen eldöntöttem, hogy a médiában és írással szeretnék foglalkozni. Akkoriban még nem volt internet, az információszerzés is sokkal kevesebb csatornán keresztül történt. Volt a televízió, a rádió és a nagy beszélgetések. Még mobiltelefon sem volt, így a közeli játszótéren találkozva, vagy a családi összejöveteleken szereztem információkat.

Az egyetlen állandó a változás maga. Egészen különböző apropóból vetítettük ki ezt a Hérakleitosztól származó idézetet idén már többször is az ügyfeleinknek a megbeszéléseinken. Több ezer éves gondolat, mégsem lehetne ennél aktuálisabb.

Nemrégiben viharként söpört végig az Interneten az a videó, amelyben egy pórul járt amerikai ügyvéd kétségbeesetten bizonygatja, hogy ő bizony nem egy macska, miközben a képernyőn egy kiscica tolmácsolja szavait. Közel egy éve már, hogy zömében az online térben zajlanak az üzleti megbeszélések is, de vajon tisztában vagyunk azzal, hogy mit illik, s mit nem ilyenkor? Nem árt felfrissíteni tudásunk, hogy ne keveredjünk kínos szituációkba!

Bölcsész vagyok és vállalom. Viszont amikor sajtóközleményt írok, akkor el kell felednem a barokkos körmondatokat, le kell nyesnem a felesleges sallangokat, de még a jelzők halmozásától is igyekszem eltekinteni. A jó közlemény esetében a karakterszám bizony nem számít bele a jegybe. Röviden és tömören kell átadnunk ügyfeleink üzeneteit. Hogy ez könnyen hangzik?

Végtelen sokadik hete, hogy Morphós szinten otthoni irodáinkba költöztünk. Ha teljes vállalati szinten értékeljük az önkéntes karantént, akkor az átállás egyöntetűen sikeresnek tekinthető: adottak az informatikai, technikai követelmények és a csapatok együttműködése, folyamatos és igazából zökkenőmentes a feladatok ellátása. Ami a szociális életet és a vállalati kultúrát érinti, a cég ebben a tekintetben is erőn felül próbálja megtalálni az alternatívákat és biztosítani a lehetőségeket a közös időtöltésre, konyhai csevegésre, délutáni közösségépítésre – virtuálisan. De hogy érzi magát az extra-extrovertált az iroda nélkül? Személyes élmények következnek.

Pörögnek a hetek, egyik a másik után. Megszoktuk, hogy itthon dolgozunk és közben dehogyis szoktuk meg. Megszoktuk, hogy nem megyünk sehova, ha mégis, az már nem olyan, mint volt, és közben vágyunk vissza a régi életünkbe. Megszoktuk a maszkot, amit nem lehet megszokni. Megszoktuk, hogy ez egy most, és reméljük, hogy a jövő más lesz. De milyen?

Számos elemzés, cikk, meetup szólt az elmúlt időszakban arról, hogy a digitális technológiák hogyan alakítják át az életünket: ahogy dolgozunk, tanulunk, egymással kommunikálunk – és hogy mi akadályozza mindezt. Az egész világot felforgató járványhelyzet szinte percek alatt törte át a legnagyobb gátakat (infrastrukturális elégtelenséget, tudáshiányt és az abból eredő bizalmatlanságot) és nyitott utat az új technológiák előtt.

Hányszor hallottam gyerekkoromban, hogy „egyszerre csak egy dolgot csinálj”... Ehhez képest projektmenedzserként általános, hogy benne vagyok valamiben, de közben csörög a telefon egy másik projekt kapcsán, kérdéssel jön a social media manager, majd a produkciós, és kapok 25 levelet 5 perc alatt, amiben 10 SOS feladat van. Sajnos a multitasking mindennapos, és roppant gyorsan kell váltani a projektek, sokszor ügyfelek között is. Ahhoz, hogy ez ne egy folyamatos stressz legyen, célszerű rendszerben gondolkodni, és bizonyos praktikákat tudatosan alkalmazni.