Miért is? Gondolj csak bele, hányan vannak a környezetben olyanok, akiket nem vesznek vissza a munkahelyére, vagy felkínálnak egy számukra nem túl kedvező pozíciót (na köszi...) Szóval ki az a közel 40-es anyuka, akit tárt karokkal fogad vissza a munkahelye egy kétévessel, aki ráadásul most kezdte a bölcsit?

Jelentem, én vagyok! Valószínűleg azon kevesek közé tartozom, akiket nemcsak „visszafogadtak”, de vártak, esetleg még számítottak is rám, örülnek nekem és a munkámnak. És mindezek mellett még támogatnak is. Igen, igen, a Morpho ilyen. Amikor úgy éreztem, hogy itt az ideje annak, hogy visszacsöppenjek felnőtt életembe, kinéztem egy tuti kis bölcsit Dávidnak és bejelentkeztem a főnökömnél egy visszatérős beszélgetésre. Naivan bevállaltam volna a 6 órás munkanapot, ám a főnököm nemet mondott.  A tapasztalt kisgyerekes kollégák szerint ugyanis bölcsis gyerek=4 órás munkanap. Legalábbis a beszoktatási idő alatt. Akkor nem is értettem… Mondott olyanokat, hogy beszoktatási nehézségek, betegségek meg ilyesmi, de hát az én vidám, csacsogós és állandóan egészséges kisfiam mellett engem ez mennyiben érinthet?? Egészen szeptember 15-ig. Ugyanis azóta, hogy Dávid átlépte a bölcsi kapuját, a legkülönfélébb gyermekbacik döntik le a lábáról, ami azt jelenti, hogy egy dolgos hét után minimum egy hét betegszabi következik…

Én pedig részben otthonról, részben az irodából végzem azóta a feladataimat. (Szerintem a kollégák alig-alig ismernek már meg... Na jó, csak viccelek.) Szóval mindez nem működhetne a kollégák és a menedzsment támogatása nélkül. Amellett, hogy a munkám lehetővé teszi a home office-t, iszonyú segítség, amikor a beteg gyermek mellett nem kell azon is aggódnom, hogy mikor fogják szóvá tenni a hiányzásokat, vagy mikor ültetnek le azzal, hogy „hát ez így nem működik, kedves Barbara…”

Sőt, biztatnak, hogy várnak, gyógyuljunk nyugodtan. A munkaidőmhöz időzítik a megbeszéléseket, elfogadják, ha kések egy vizsgálat miatt, vagy épp hamarabb megyek el, mert a gyermek megtagadja az ottalvást a bölcsiben. Anyukaként nem könnyű helyt állni több fronton, ráadásul egyiket sem lehet fél gőzzel csinálni. Főleg, ha imádod a gyermekedet – ki ne érezne így –, de emellett a munkád is fontos a számodra. De ha van egy támogató légkör, az bizony sok energiát és biztonságot ad a hétköznapok legyűréséhez.