Pörögnek a hetek, egyik a másik után. Megszoktuk, hogy itthon dolgozunk és közben dehogyis szoktuk meg. Megszoktuk, hogy nem megyünk sehova, ha mégis, az már nem olyan, mint volt, és közben vágyunk vissza a régi életünkbe. Megszoktuk a maszkot, amit nem lehet megszokni. Megszoktuk, hogy ez egy most, és reméljük, hogy a jövő más lesz. De milyen?

Amióta 8 évvel ezelőtt, 2012 januárjában elkezdtem igaziból is dolgozni, számos csapatépítőn részt vettem már. Volt köztük több napos, ott alvós, irodába bemenős, bulizós, a szakmai előrehaladásunkat fejlesztő, és a csapatkohéziót építő is. Ilyenre viszont, amit az elmúlt hetekben tapasztaltam, még nem volt példa.

Tulajdonképpen szerencsésnek mondhatjuk magunkat ebben a mai szörnyű helyzetben, hogy olyan szakmában dolgozunk, ahol a kommunikáció ugyanúgy zajlik az online, mint az offline térben. Sajtóközlemények írását és kiküldését, sajtótájékoztatókat, kisebb eseményeket online is tudunk bonyolítani. Márkákat, vállalati presztízst a külső és belső célcsoportok felé is tudunk építeni, gondozni. De még a kollégákkal és az ügyfelekkel való együttműködésben sincs különösebb fennakadás. Megosztjuk veletek, hogy mi hogyan próbálunk alkalmazkodni a kialakult helyzethez.

Az utóbbi hetek másról sem szóltak, mint a bizonytalanságról, hogy Magyarországot mennyire fogja súlyosan érinteni a vírus, milyen hatásokra számítsunk, hogy tudunk reagálni.  Nyilván senki nem tudott előkapni egy kristálygömböt, és megjósolni a tutit. (Ha valakinek mégis lenne kristálygömbje, szóljon!) A kommunikációs szakma, amiben dolgozunk, szerencsére még azon típusú vállalkozások közé tartozik, melyek életképesek ezekben az időkben is, és egy relatív könnyű átszervezéssel jól működik a „távmunka” a technológiának köszönhetően.

Reggel 6-kor már iszom a kávémat és a napi dolgokon pörög az agyam, közben gyorsan kikapok valamit a fagyasztóból, amiből pikk-pakk elkészítem az aznapi ebédet. Ez idáig is így volt, ebben nincs változás. Próbáltam az irodakörnyéki menzákat, ételfutárok kínálatát megszeretni, de sajnos nem sikerült, így vállalom a kellemetlenséget, most meg úgyis zárva minden... (Gondolkozom egy 20 perc alatt mit főzzek receptkönyvön – na jó, nem, ez csak vicc.)

True story is the best story. Már az elején megfogott ez a mottó. Egy olyan szakmában, ahol előfordul, hogy ferdítenek, ködösítenek és a cél, hogy minél nagyobbat mondjanak, ez a beköszönő kifejezetten üdítően hatott, amikor keresés során a potenciális munkaadók feltérképzésén ügyködtem. Legújabb munkatársként – igazodva az ügynökség mottójához – hadd osszam most meg saját igaz történetemet az álláskeresésről és -találásról.

Az első pár hét, hónap egy új munkahelyen rendkívül meghatározó tud lenni – pláne, ha az egyetemről kikerülő frissdiplomásnak a szóban forgó munkahely az első teljes munkaidős állása. A Morpho előtt bár már szereztem munkatapasztalatot, azonban az itt eltöltött egy év alatt rengeteg olyan élményt és izgalmas újdonságot tapasztaltam, amit korábban nem. De mitől más számomra a Morphóban dolgozni, mint máshol?

Több mint 11 év egy munkahelyen... Ez nem is akkora szám, ha belegondolunk, hogy a szüleink nem ritkán huszonvalahány, sőt akár harmincvalahány évet lehúztak egy helyen. Viszont óriási, ha a mai viszonyokat nézzük. Hiszen mit látunk magunk körül? Legrövidebb esetben a próbaidő alatt elbúcsúzunk a kollégajelölttől, de sokan vannak olyanok is, akik bizonyos okokból fél évente/évente munkahelyet váltanak. Az okokat ne firtassuk, most inkább beszéljünk az én időmről.

Megvan az az érzés amikor 5 projekten 10 határidő miatt ugrálnak a nyakadon, egyszerre zsonglőrködsz a céges és magántelefonoddal, miközben anyukád épp azt a nagyon fontos dolgot szeretné megkérdezni, hogyan posztolhat a Facebookon? Tudod milyen, amikor elmegy az áram a sajtóesemény közepén? Hetekig szerveztél egy exkluzív interjút és lebetegedett az interjúalany? A gyártás során pedig rossz logó került az ügyfél karácsonyi partnerajándékaira, és tájékoztatnod kell az ügyfelet?

Mindenkinek másképp esik jól a munka. Ki hangos zene mellett, ki szűkebb, ki nyüzsgőbb irodai környezetben hatékony, ki inkább otthon. Én az utóbbi vagyok. Hosszú évek óta dolgozom külsős újságíróként, illetve kommunikációs szakértőként a Morphónak. Sajtóközleményeket, szakmai cikkeket és különféle háttéranyagokat készítek, elsősorban vállalati informatikai témákban, de néha elvándorolok a consumer tech és a lifestyle területekre is. Mindezt a saját otthoni irodámból, ami számomra sokkal inspirálóbb és nyugodtabb környezet, mint egy nyüzsgő iroda.

Anyaság. Minden sallang nélkül a világ legszebb és talán legnehezebb dolga. Sőt, nehezítő tényező, ha már nem vagy 20 éves és van egy klassz munkahelyed. A kettő együtt ugyanis fokozott stresszfaktor a leendő anyukáknak.