Az első pár hét, hónap egy új munkahelyen rendkívül meghatározó tud lenni – pláne, ha az egyetemről kikerülő frissdiplomásnak a szóban forgó munkahely az első teljes munkaidős állása. A Morpho előtt bár már szereztem munkatapasztalatot, azonban az itt eltöltött egy év alatt rengeteg olyan élményt és izgalmas újdonságot tapasztaltam, amit korábban nem. De mitől más számomra a Morphóban dolgozni, mint máshol?

Több mint 11 év egy munkahelyen... Ez nem is akkora szám, ha belegondolunk, hogy a szüleink nem ritkán huszonvalahány, sőt akár harmincvalahány évet lehúztak egy helyen. Viszont óriási, ha a mai viszonyokat nézzük. Hiszen mit látunk magunk körül? Legrövidebb esetben a próbaidő alatt elbúcsúzunk a kollégajelölttől, de sokan vannak olyanok is, akik bizonyos okokból fél évente/évente munkahelyet váltanak. Az okokat ne firtassuk, most inkább beszéljünk az én időmről.

Megvan az az érzés amikor 5 projekten 10 határidő miatt ugrálnak a nyakadon, egyszerre zsonglőrködsz a céges és magántelefonoddal, miközben anyukád épp azt a nagyon fontos dolgot szeretné megkérdezni, hogyan posztolhat a Facebookon? Tudod milyen, amikor elmegy az áram a sajtóesemény közepén? Hetekig szerveztél egy exkluzív interjút és lebetegedett az interjúalany? A gyártás során pedig rossz logó került az ügyfél karácsonyi partnerajándékaira, és tájékoztatnod kell az ügyfelet?

Mindenkinek másképp esik jól a munka. Ki hangos zene mellett, ki szűkebb, ki nyüzsgőbb irodai környezetben hatékony, ki inkább otthon. Én az utóbbi vagyok. Hosszú évek óta dolgozom külsős újságíróként, illetve kommunikációs szakértőként a Morphónak. Sajtóközleményeket, szakmai cikkeket és különféle háttéranyagokat készítek, elsősorban vállalati informatikai témákban, de néha elvándorolok a consumer tech és a lifestyle területekre is. Mindezt a saját otthoni irodámból, ami számomra sokkal inspirálóbb és nyugodtabb környezet, mint egy nyüzsgő iroda.

Anyaság. Minden sallang nélkül a világ legszebb és talán legnehezebb dolga. Sőt, nehezítő tényező, ha már nem vagy 20 éves és van egy klassz munkahelyed. A kettő együtt ugyanis fokozott stresszfaktor a leendő anyukáknak.

Mi, a Morphónál hiszünk az igaz történetek erejében. Nem mindig könnyű azonban igazán magával ragadó történeteket kapcsolni olyan termékekhez, amelyek ismeretlennek és idegennek hatnak. Legalábbis elsőre.

Ha kiskoromban megkérdezitek, mi akarok lenni felnőttként, valószínűleg azt mondom, hogy óvónő vagy tanárnő. Wait… Legelőször ápolónőként képzeltem el magam egy gyermekkórházban, hogy vissza tudjam adni a sok szurit, amit gyakori betegeskedőként kaptam. De aztán rájöttem, hogy „karma is a bitch”, meg különben is hülyén hangzott volna, ahogy Viola néninek szólítanak. Ki hallott már ilyet?