Én imádom az irodát – a Morpho ráadásul open office-ban dolgozik, ami nekem csak még jobb! –, és őszintén ki tudom jelenteni: hiányzik az iroda. Extrovertált típus vagyok, imádok beszélni, beszélgetni, emberekkel együtt lenni, csapatban dolgozni. Nem szeretek elszeparáltan ülni, elvonulni és egy kis helyen, egyedül gubbasztani. A kényszer-home office számomra azonban most pont ezt jelenti: túl sok és túlságosan nagymértékű egyedüllétet, túl nagy csendet, az azonnali interakcióknál és gördülékeny egyeztetéseknél lényegesen lassabb és macerásabb munkafolyamatokat.

Számomra az iroda lehetőségeket jelent: azonnal és gyorsan egyeztetni, könnyedén haladni, csapatmunkában részt venni, random brainstorminghoz becsatlakozni, egymás mindennapjaiba belelátni, közös szokásokat és rituálékat létrehozni. Szocializálódni, élő közösséget alkotni.

A hiányérzet csökkentésére és a csapatkohézió megtartására persze így is számos remek programot talált ki a Morpho, legyen szó best home office-szavazásról, #mutimiteszel ebédkihívásról, Terefere videochat Klubról, vagy TGIF!!!! informális találkáról.

De valljuk be, szociális lények vagyunk, minden igyekezet ellenére, mindezen programok mellett is hiányoznak a többiek. Egy extra-extrovertáltnak (például nekem), pedig talán még inkább. Mondjuk ezzel lehet, pont egyedül vagyok, de nekem hiányzik a csevegés, a neszezés, a hangos telefonálás – ami az én esetemben háttérzajjá csitul; vagy a rövid kis csacsogások – amik engem nem kizökkentenek, hanem feltöltenek. A folyamatos interakciókra is igényem lenne – ezek engem feldobnak és felélénkítenek.

Persze lehet, mindez csak megszokás kérdése. Valaki, aki világéletében irodában, vagy még inkább, ha open office-ban ült, valószínűleg olyannyira megszokta már annak sajátságait, hogy szinte fel se tűnnek neki. Sőt, akár igényli is azokat, az otthoni munka egyedüllétét pedig megszenvedi. Míg például olyasvalakinek, aki hosszabb ideig dolgozott kis férőhelyes irodákban, vagy akár egyedül, home office-ban, a jelenlegi kényszer-otthonmunka kényelmesebb lehet és kevesebb megszokást igényel. Persze személyiségfüggő, vagy akár feladattípus-függő is, ki melyik munkakörnyezetet kedveli jobban: az open vagy a home office-t.

A jelenlegi helyzet azonban, mindentől függetlenül, egytől egyik minden egyes kollegától extra adag türelmet, toleranciát, rugalmasságot és megértést kíván meg – ügyvezetőtől, csapatvezetőtől, design-csapattagtól, account-tól, gyakornoktól egyaránt. Mindannyian kellünk ahhoz, hogy a munka is problémamentesen működjön és a mentális egészségünk is megmaradjon.

Mi is tervezzük már az irodába visszatérést, és elkezdünk bejárni újra, ez azonban már nem ugyanolyan lesz, mint korábban volt. Mivel feltehetően a vírus is velünk marad még jó ideig, így – a biztonságunk érdekében – a társas érintkezés emiatt megváltozott formái válnak majd a mindennapok normáivá. Az irodában szükség lesz a kollégák közt a korábban megszokott, fél-egy méteres távolság megnövelésére, az egy meeting room-ban vagy a konyhában egyszerre tartózkodó munkatársak számának maximalizálására, és a home office sokkal általánosabbá tételére.

Az irodába való visszatérés nálunk, a Morphóban is közös egyeztetést, átgondolást, igényfelmérést és kidolgozást igényelt. Mivel sokan vagyunk, sokfélék, különféle preferenciákkal és prioritásokkal, így igyekszünk olyan rendszert kialakítani, aminek keretei közt mindenki szívesen tér majd vissza az irodába dolgozni.

Nem tudjuk, az open office kultúrája hogyan és miképpen fog megváltozni a jövőben. Az átalakulás azonban elkerülhetetlennek tűnik, ami pedig – akárcsak a kényszer-home office kezelése –, mindenkitől türelmet, toleranciát, rugalmasságot és megértést kíván majd.

Én azért így is remélem, hogy újra a lehető legjobban kiélvezhetem az open office nyújtotta pozitívumokat és a kollégák személyes jelenlétéből fakadó vidám pillanatokat és élményeket.