Aztán gyors zuhany, hajbelövés, sminkelek (igen sminkelek!) és kényelmes, de video callnak megfelelő ruhában ülök le az ebédlőasztalhoz dolgozni. Figyelek arra, hogy véletlenül se a kanapé nyerjen, legyen mindig rend a lakásban, mert én az a típus vagyok, hogy az otthonomban kizárólag patika rendben és tisztaságban tudok megülni a hátsómon. Ellenkező esetben befigyelhet egy ablakmosás…. (nos a hétvégéim eléggé fárasztóak, ha értitek mire gondolok...) Fél 9-kor kezdem a munkát a kedvenc macskás bögrém társaságában, és néha igénybe veszem a Spotify track listámat is.

Minden nap 9:30-kor tartjuk a napindító videóbeszélgetésünket a csapatommal. Feladatlistával dolgozunk, így viszonylag zökkenőmentesen haladnak a feladatok. Nyilván eddig könnyebb volt átszólni az asztal túlfelére, ha kérdésünk volt, ez most email vagy telefon, de ez a helyzet rákényszerít minket arra, hogy sokkal precízebbek legyünk, és tényleg csak akkor hívjuk fel a másikat, ha valóban nem tudom a kérdésemre a választ. Szerencsés helyzetben vagyok, mert a csapatom nagyon jól veszi az akadályokat és egyre jobban belejönnek az otthoni munkavégzésbe. Úgy látom, hogy munkafronton tök jól megy minden, ügyesek, lelkesek. A HR-től a pénzügyeken át az iroda vezetéséig mi látjuk el a back office feladatokat. Úgyhogy vettünk otthonra olyan nyomtatót, amivel szkennelni is lehet. A számlák nagy részét online küldjük, azt a párat, amit nem lehet, azt hetente elvisszük a postára. Nyitottunk postafiókot, hetente kétszer nézzük és iktatjuk a bejövő számlákat.

Én kettéválasztanám a munkát és a szociális igényeket. Személyfüggő, hogy ki mennyire rugalmas és milyen az alkalmazkodó képessége. Külföldi utazás miatt eleve két héttel előbb kezdtem a home office-t az átlagnál, úgyhogy beállt már a rutinom, de jobban is érzem a bezártságot. Megteszek mindent, hogy segítsek a csapatomnak, mert azt látom, hogy a kimozdulás hiánya, az emberek közelsége a legnehezebb része az otthoni munkának. Aztán a kiscsapatom mellett ott van a nagy Morpho csapat, közel 40 kolléga, akiről nem feledkezhetünk el, hiszen mi hárman azért is vagyunk, hogy összehozzuk a nagycsapat-kohéziót. Minden hétre van egy aktivitásunk, legyen ez egy játék, hogy kinek van a legmenőbb otthoni „irodája” (fotóval természetesen és oklevél is járt a nyerteseknek), bevezettük a heti terefere időpontokat a délutáni kávé melletti csitcsetre és még rengeteg ötletünk van, hogy ne szakadjunk el egymástól!

Van-e lelkiismeret-furdalásom, ha betartom az ebédidőt? Van! Ugyanakkor nálam fontos topic lett, hogy figyeljek magamra, mert elteltek úgy napok, hogy elfelejtettem enni és nagyjából inni is, és ez így nem fenntartható. Dekoncentrált és ideges voltam, ezért újabb szabály lépett életbe: ebédidő, kávéidő, veszek két nagy levegőt az erkélyen, idők betartása, megtartása. Egy hosszútávú home office csak szabályokkal, önuralommal, tudatos alkalmazkodással lehet működőképes. Már ha eredményesen akarunk dolgozni és nem végignézni a HBO sorozatkínálatát.

A home office érdekes új tapasztalat, eddig pár hetente csak 1-1 napot dolgoztam otthon. Azt vettem észre magamon, hogy többet dolgozom, mindig ott van a gép, hiszen bármikor jöhet egy telefon, ímél vagy video call. Ugyan nem megy el csomó idő az irodai csitcsettel (bár nagyon hiányzik a szociális része az irodának), és összeszedettebbnek is érzem magam, mert jobban tudok koncentrálni a feladatokra (nincs az a tipikus irodai háttérzaj, amitől már 11-re már kilúgozták az agyam), viszont otthon tudatosan optimista üzemmódban kell tartanom magam, mert könnyű belecsúszni egy letargiába, hisz nem tudjuk meddig tart a bezártság, mikor leszünk újra együtt a kollégákkal, mikor hallod újra, hogy valaki sírva röhög a konyhában valami jó storyn, ami persze baromira érdekel téged is… hát így.

Vigyázzatok magatokra, vigyázzatok egymásra!