Végtelen sokadik hete, hogy Morphós szinten otthoni irodáinkba költöztünk. Ha teljes vállalati szinten értékeljük az önkéntes karantént, akkor az átállás egyöntetűen sikeresnek tekinthető: adottak az informatikai, technikai követelmények és a csapatok együttműködése, folyamatos és igazából zökkenőmentes a feladatok ellátása. Ami a szociális életet és a vállalati kultúrát érinti, a cég ebben a tekintetben is erőn felül próbálja megtalálni az alternatívákat és biztosítani a lehetőségeket a közös időtöltésre, konyhai csevegésre, délutáni közösségépítésre – virtuálisan. De hogy érzi magát az extra-extrovertált az iroda nélkül? Személyes élmények következnek.

Pörögnek a hetek, egyik a másik után. Megszoktuk, hogy itthon dolgozunk és közben dehogyis szoktuk meg. Megszoktuk, hogy nem megyünk sehova, ha mégis, az már nem olyan, mint volt, és közben vágyunk vissza a régi életünkbe. Megszoktuk a maszkot, amit nem lehet megszokni. Megszoktuk, hogy ez egy most, és reméljük, hogy a jövő más lesz. De milyen?

Amióta 8 évvel ezelőtt, 2012 januárjában elkezdtem igaziból is dolgozni, számos csapatépítőn részt vettem már. Volt köztük több napos, ott alvós, irodába bemenős, bulizós, a szakmai előrehaladásunkat fejlesztő, és a csapatkohéziót építő is. Ilyenre viszont, amit az elmúlt hetekben tapasztaltam, még nem volt példa.

A jelenlegi világszintű események az irodai dolgozókat egy eddig nem tapasztalt helyzetbe hozták. Nem csak a KKV világot érintette a koronavírus, hanem egész multik jelentettek pihenőt. A kreatív szakmának, ezen belül a PR-ügynökségeknek is felelős döntést kellett hozniuk: irodák sora költözött haza. Szerencsére a jelenlegi IT feltételek számos lehetőséget nyújtanak az otthoni hatékony munkavégzéshez és az üzletmenet folytonosságának fenntartásához.

Tulajdonképpen szerencsésnek mondhatjuk magunkat ebben a mai szörnyű helyzetben, hogy olyan szakmában dolgozunk, ahol a kommunikáció ugyanúgy zajlik az online, mint az offline térben. Sajtóközlemények írását és kiküldését, sajtótájékoztatókat, kisebb eseményeket online is tudunk bonyolítani. Márkákat, vállalati presztízst a külső és belső célcsoportok felé is tudunk építeni, gondozni. De még a kollégákkal és az ügyfelekkel való együttműködésben sincs különösebb fennakadás. Megosztjuk veletek, hogy mi hogyan próbálunk alkalmazkodni a kialakult helyzethez.

Az utóbbi hetek másról sem szóltak, mint a bizonytalanságról, hogy Magyarországot mennyire fogja súlyosan érinteni a vírus, milyen hatásokra számítsunk, hogy tudunk reagálni.  Nyilván senki nem tudott előkapni egy kristálygömböt, és megjósolni a tutit. (Ha valakinek mégis lenne kristálygömbje, szóljon!) A kommunikációs szakma, amiben dolgozunk, szerencsére még azon típusú vállalkozások közé tartozik, melyek életképesek ezekben az időkben is, és egy relatív könnyű átszervezéssel jól működik a „távmunka” a technológiának köszönhetően.

Reggel 6-kor már iszom a kávémat és a napi dolgokon pörög az agyam, közben gyorsan kikapok valamit a fagyasztóból, amiből pikk-pakk elkészítem az aznapi ebédet. Ez idáig is így volt, ebben nincs változás. Próbáltam az irodakörnyéki menzákat, ételfutárok kínálatát megszeretni, de sajnos nem sikerült, így vállalom a kellemetlenséget, most meg úgyis zárva minden... (Gondolkozom egy 20 perc alatt mit főzzek receptkönyvön – na jó, nem, ez csak vicc.)