Számos elemzés, cikk, meetup szólt az elmúlt időszakban arról, hogy a digitális technológiák hogyan alakítják át az életünket: ahogy dolgozunk, tanulunk, egymással kommunikálunk – és hogy mi akadályozza mindezt. Az egész világot felforgató járványhelyzet szinte percek alatt törte át a legnagyobb gátakat (infrastrukturális elégtelenséget, tudáshiányt és az abból eredő bizalmatlanságot) és nyitott utat az új technológiák előtt.

A mesterséges intelligencia az általunk diktált fejlődési ütem természetes velejárója, ezért ideje megbarátkoznunk vele.

A CES a technológia Oscar gálája. A legtöbb cég erre az eseményre tartogatja „legjeinek” bemutatását: olyan koncepciókat, fejlesztéseket, már használható eszközöket hoznak, amitől a pupilla kitágul, száj tátva marad, szív hevesebben dobog... A wow élmény után pedig ezekről aztán hetekig, sőt, akár egész évben beszélnek. És hogy zajlik mindennek a kommunikációja?

Emlékszem, amikor több mint 11 éve elkezdtem dolgozni a Morphóban, Andika kolléganőm magyarázta lelkesen az erkélyen, hogy most akkor mi is az a cloud. Tényleg nagy felhőnek tűnt elsőre, és gyakorlatilag 10 évet kellett mindenféle formában, cikkben, eseményen, preziben és interjúban számos vállalatnak beszélnie róla, hogy végre a célcsoport is valóban értse. Közben a BYOD BYOx lett (aztán jöttek a biztonsági aggályok és a GDPR, ezért az egész visszakerült a fiókba), a digitális transzformáció és a big data ma már úgy vesz körül mint a levegő, a VOiP és Web 2.0 viszont már a Volt ilyen? és a Hol vagy, 3.0? kategória.

Az iparvállalatoknak ma nagyobb szüksége van kommunikációra, a kommunikációs tanácsadók támogatására, mint eddig bármikor. Az Ipar 4.0 és a Digitális Transzformáció olyan kihívások elé állítja a vállalatok vezetőit, amilyenekkel korábban nem szembesültek. Egy kifejezetten kiélezett munkaerőpiaci helyzetben kell jelentős technológiai fejlesztéseket megvalósítaniuk, amelyeket a munkavállalók a megfelelő kommunikációs előkészítés nélkül inkább elutasítanak és lassítanak, mint támogatnak.

Egyik kedvenc buzzwordöm a diszruptivitás: a mindent felforgató technológia. A másik a reziliencia, vagyis a „megbírkózás képessége”: tudunk-e gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni a folyamatosan változó, átalakuló piachoz, képesek vagyunk-e az innovációt a magunk javára fordítani, hogyan élünk az  új lehetőségekkel, hogyan használjuk az újonnan megjelenő eszközöket.

Ifjú egyetemista korom egyik legmeghatározóbb filmélménye volt a 2054-ben játszódó Különvélemény (Minority Report, 2002) - egy olyan elképzelt társadalom rajza, ahol a technológiának köszönhetően az is előre jelezhető, hogy ki követ el bűncselekményt a jövőben. A film főhőse – ki más, mint Tom Cruise – persze bebizonyítja, hogy a rendszer manipulálható, de engem nem is a szuperhíró rendszerbomlasztó ellenállása ragadott meg, hanem a rendező, Spielberg egyszerre lenyűgöző és ijesztő jövőképe. Az a vizionált világ, ahol a mindenütt jelen levő és megfigyelő, digitális kütyüknek köszönhetően egy retinaleolvasással életünk utolsó részlete is beazonosíthatóvá válik, és ennek köszönhetően a körülöttünk levő tartalmak, reklámok, de még a leendő bűnlajstromunk is kizárólag hozzánk igazodnak.

A 2019-es FTI Tech Trend Report legfontosabb megállapításai izgalmas jövőképet vetítenek előre: a magánélet nem létezik többé, a VSO az új SEO, Big Nine, megérkezett a személyes adatrekordok kora, Kína tovább emelkedik, és nem csak a mesterséges intelligencia területén, a törvényhozók a világon sehol nem állnak készen arra, hogy kezeljék a tudományos és technológia fejlesztések által felmerülő új kihívásokat, a konszolidáció továbbra is meghatározó téma... Van még tovább is. 

A technológiai fejlődés felől csak egy dologban lehetünk biztosak, mégpedig abban, hogy nem tudjuk megállítani. A döntés azonban a miénk, hogy ellenségként tekintünk-e a technológia fejlődésére, vagy partnerként kezeljük azt. Más szóval, megkíséreljük-e távol tartani a szakmánktól és a munkánktól, vagy éppen azon dolgozunk, hogy szerves részévé tegyük?