Bölcsész vagyok és vállalom. Viszont amikor sajtóközleményt írok, akkor el kell felednem a barokkos körmondatokat, le kell nyesnem a felesleges sallangokat, de még a jelzők halmozásától is igyekszem eltekinteni. A jó közlemény esetében a karakterszám bizony nem számít bele a jegybe. Röviden és tömören kell átadnunk ügyfeleink üzeneteit. Hogy ez könnyen hangzik?

Pörögnek a hetek, egyik a másik után. Megszoktuk, hogy itthon dolgozunk és közben dehogyis szoktuk meg. Megszoktuk, hogy nem megyünk sehova, ha mégis, az már nem olyan, mint volt, és közben vágyunk vissza a régi életünkbe. Megszoktuk a maszkot, amit nem lehet megszokni. Megszoktuk, hogy ez egy most, és reméljük, hogy a jövő más lesz. De milyen?

Hányszor hallottam gyerekkoromban, hogy „egyszerre csak egy dolgot csinálj”... Ehhez képest projektmenedzserként általános, hogy benne vagyok valamiben, de közben csörög a telefon egy másik projekt kapcsán, kérdéssel jön a social media manager, majd a produkciós, és kapok 25 levelet 5 perc alatt, amiben 10 SOS feladat van. Sajnos a multitasking mindennapos, és roppant gyorsan kell váltani a projektek, sokszor ügyfelek között is. Ahhoz, hogy ez ne egy folyamatos stressz legyen, célszerű rendszerben gondolkodni, és bizonyos praktikákat tudatosan alkalmazni.

Amióta 8 évvel ezelőtt, 2012 januárjában elkezdtem igaziból is dolgozni, számos csapatépítőn részt vettem már. Volt köztük több napos, ott alvós, irodába bemenős, bulizós, a szakmai előrehaladásunkat fejlesztő, és a csapatkohéziót építő is. Ilyenre viszont, amit az elmúlt hetekben tapasztaltam, még nem volt példa.

A jelenlegi világszintű események az irodai dolgozókat egy eddig nem tapasztalt helyzetbe hozták. Nem csak a KKV világot érintette a koronavírus, hanem egész multik jelentettek pihenőt. A kreatív szakmának, ezen belül a PR-ügynökségeknek is felelős döntést kellett hozniuk: irodák sora költözött haza. Szerencsére a jelenlegi IT feltételek számos lehetőséget nyújtanak az otthoni hatékony munkavégzéshez és az üzletmenet folytonosságának fenntartásához.

A LinkedIn a cégek és munkavállalók Facebookja - sokszor halljuk ezt a definíciót, ha a szakmai közösségi média felületről van szó. És valóban: itt egyszerre vannak jelen a cégek és alkalmazottaik, a munkakeresők és a fejvadászok. Mire figyeljünk és milyen technikákat használjunk, ha most kezdjük a LinkedIn használatot? Adunk hozzá néhány tippet.

Emlékszem, amikor több mint 11 éve elkezdtem dolgozni a Morphóban, Andika kolléganőm magyarázta lelkesen az erkélyen, hogy most akkor mi is az a cloud. Tényleg nagy felhőnek tűnt elsőre, és gyakorlatilag 10 évet kellett mindenféle formában, cikkben, eseményen, preziben és interjúban számos vállalatnak beszélnie róla, hogy végre a célcsoport is valóban értse. Közben a BYOD BYOx lett (aztán jöttek a biztonsági aggályok és a GDPR, ezért az egész visszakerült a fiókba), a digitális transzformáció és a big data ma már úgy vesz körül mint a levegő, a VOiP és Web 2.0 viszont már a Volt ilyen? és a Hol vagy, 3.0? kategória.

Biztosan előfordult már veled is, hogy úgy érezted, kiégett az agyad és egy ép gondolat sem jön ki belőle. Pont, amikor szükség lenne ré. A határidő szorít, a múzsa meg nem jön. Máskor baromi unottan állsz neki egy feladatnak, amit már százhuszadjára kell elvégezned. Mintha a gyártósorhoz állnál be minden reggel, és csak a műszak végét várnád...

A társadalmi, politikai, gazdasági és technológiai trendek lekövetése és agilis beépítése a működésbe nemcsak a vezetőknek, hanem a vállalat minden munkatársának, vagy akár a partnereinek is komoly mentális megterhelést jelenthet.

Egyik kedvenc buzzwordöm a diszruptivitás: a mindent felforgató technológia. A másik a reziliencia, vagyis a „megbírkózás képessége”: tudunk-e gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni a folyamatosan változó, átalakuló piachoz, képesek vagyunk-e az innovációt a magunk javára fordítani, hogyan élünk az  új lehetőségekkel, hogyan használjuk az újonnan megjelenő eszközöket.

A jó tartalom elad. Ismertté tesz, hitelességet és bizalmat épít. A jó tartalomról beszélgetünk. Témává válik. Érdekel. Ott tart. Szinte várod a folytatást. Még többet szeretnél tudni róla.